Vetésforgó

Minthogy a helyesen szerkesztett V. a gazdaság kezelését nagyon megkönnyíti s azonkivül a termésekre, valamint a jövedelmi eredményekre, nemkülönben a munkák megoszlására nagyon lényegesen befolyik: gazdaságok berendezésénél a V. okszerü megállapítására kiváló gond fordítandó. Első feltétel, hogy a forgóba csak oly növények vétessenek föl, melyektől az adott viszonyok közt a legbiztosabb termés s a legnagyobb jövedelem remélhető, hogy továbbá ezen növények sorrendje ugy állapíttassék meg, hogy minden növény oly növényre következzék, mely a földet megfelelő fizikai állapotban és trágyaerőben visszahagyja s mely után a talaj a következő növény alá kellőképen elkészíthető. Figyelemmel kell továbbá arra is lenni, hogy sem a fogatos, sem a kézi munkák nagyon össze ne torlódjanak. Ezen elveknek eleget teszünk, ha az őszi gabonaféléket vagy ugarba vetjük, vagy korán letakarítható ipari s takarmánynövények (repce, gomborka, zabos bükköny, lóher stb.) után, a tavaszi gabonaféléket pedig csak későbben letakarítható növények (tengeri, burgonya, répa, csalamádé stb.) után követtetjük. Fontos továbbá, hogy a trágyázást a forgóba megfelelő helyen beillesztjük, mi tekintetben szabály, hogy az istállótrágyát részben az évi takarmánynövényekhez (zabos bükköny, csalamádé, muhar stb.), részben a kapás és ipari növényekhez adjuk. Ez által elérjük azt, hogy a gabona rendszerint a trágyázás utáni második évben jut a földbe s hogy az alkalmazott trágya legjobban fog értékesülni, amire a jelen viszonyok kiváló súly helyezendő.